Hamvas Béla A bor filozófiája című művében nem egyszerűen a borról ír, hanem az emberi létezés egyik legősibb és legmélyebb szimbólumáról. Hamvas számára a bor nem ital, hanem szellemi állapot.
Ez a gondolat talán a legszebben foglalja össze Hamvas szemléletét. A bor szerinte nem mámor, hanem megtisztulás: az ember visszatalál önmagához, a világ rendjéhez, a teremtéshez.
Hamvas szerint a borivás mindig ünnep. Nem a mennyiség, hanem a minőség számít: a figyelem, a jelenlét, a társaság. A bor az emberi kapcsolatok egyik legősibb hordozója.
A magyar borkultúra Hamvas szerint nem csupán gazdasági vagy gasztronómiai kérdés, hanem szellemi örökség, amelyet minden nemzedéknek újra kell értelmeznie.
A lovagrendek feladata éppen ez: a borban rejlő kulturális és lelki értékeket továbbadni, méltósággal és alázattal.
